Negyedik rész./1.

Hát sziasztok! Így este 8 felé meghoztam a negyedik fejezet ELSŐ részét. Ami azt jelenti, hogy a jövő héten hozom a MÁSODIK részét, amelyik valamennyivel rövidebb lesz mint ez, de megpróbálom eseménydúsra írni.:') Még annyit, hogy pár kominak igazán örülnék, jól esne.;) -ezt vehetitek utalásnak is xdd-
Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!♥

-Samantha szemszöge-

Girl you don't know how I feel, since you've been away...-hallottam meg a telefonom hangját, amint Heartbreaker-t üvöltve felver az álmok világából. Idegesen 'szundi' üzemmódra kapcsoltam, és vissza feküdtem. Szombat van, minek keljek fel?-gondoltam. Sajnos nem igazán sikerült vissza aludnom...folyamatosan JB újdonsült slágere ment a fejemben...idegesítően fülbe mászó, ugyan úgy, ahogyan az összes eddigi száma...tökéletes, és soha sem hagyja a fejem, ha egyszer meghallottam, egyszerűen olyan érzésem van tőle, hogy meg kell hallgatnom, különben egész álló nap ez fog az agyamban kattogni. Felgyűrtem magam a padlóról, és felülve gondolkozni kezdtem. A telefon 6-ra van beállítva, van 10-15 percem míg újra jelez, annyi bőven elég, hogy elkészüljek és egész nap ezt hallgassam. Függő vagyok, legalább is nagyon úgy tűnik.
Szép ráérősen felálltam, oda sétáltam a rögtönzött ruhatáramhoz, és kiválasztottam valami kényelmes ruhát, ugyanis terveim szerint itthon punnyadok egész álló nap, és nem csinálok abszolút semmit, csak bebújok az ágyba és egy nagy adag csokis jégkrém kíséretében, 1000. is megnézem a Szerelmünk lapjai-t és bőgök, ebbe még bele sűrítek egy kis Justin féle Heartbreaker-t, s kb. ennyivel le van tudva a napom. Szerintem mondanom sem kell, hogy semmihez nincs kedvem, legszívesebben felakasztanám magam, vagy neki rohannék a falnak. Kösz, Nathan tönkre tetted a már amúgy is borzalmas életemet.
Ruhához vissza térve, egy fekete hosszított felső és egy rövidnadrág mellett döntöttem. Tudom, igen tudom, hogy október van, ősz, meg hideg, de én valahogy sosem fázok, talán télen, de akkor sem kifejezetten. Magamhoz vettem a választott ruhadarabokat, és a fürdő felé siettem. Mivel nem vagyok illetlen, bekopogtam, de válasz nem érkezett, ezért kinyitottam az ajtót. Beérve megbizonyosodtam róla, hogy senki sem tartózkodik odabent-rajtam kívül-, így hát magamra zártam az ajtót, és elkezdtem öltözni. Ezután következtek a reggeli teendők. Először is megmostam az arcomat, megfésültem a hajam, majd úgy döntöttem lemegyek kajolni, azután pedig szakszerűen fogat mosok. A pizsamámat a szennyesbe dobtam, és már suhantam is lefelé. A lépcsőnél megálltam, fura hangokat hallottam, azon gondolkoztam, le merjek-e menni, vagy esetleg mégsem?! Egye fene, nem vagyok beszari, lemegyek, aztán lesz ami lesz.
A konyhához érve megláttam Justin-t (szerk.: nem Biebert, hanem Jade lakótársát, remélem így érthetőbb :D) aki épp a reggeli készítésével bajlódott, pontosabban akkor, abban a minutumban próbálta leszedni a plafonra ragadt palacsinta tésztát. Valaki megmondaná nekem, miért kell produkciózni azzal a szerencsétlen tésztával? Mért dobálják? Nem tudják simán, mondjuk késsel felfordítani? Logika.
-Khmmm. Segítsek valamit?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mire Jade lakótársacskája rám emelte tekintetét és kínosan elmosolyodott.
-Nem, köszi. Megoldom...valahogy.-suttogta el a mondandója végét, mire én felnevettem, s közelebb mentem hozzá.
-Nagyfiú! Próbáltad már a felmosó nyelével lepiszkálni?
-Nem igazán, de hogy most így mondod...-biccentette a fejét a felmosó felé-ide hoznád?
-Rajtam ne múljon a sikerélményed, fiam.-nevettem, és a felmosó nyelét a kezembe véve, átadtam a mesternek, és figyeltem, hogyan ügyetlenkedik.
Végül is hosszú kegyetlen harcok után, lepottyant az a kis tészta darab a plafonról.
-Végre..-sóhajtott, majd felém tolta a kotyvalékát.-Kéred?
-Edd csak meg! Megérdemled.-kacsintottam, mire elkezdett röhögni, én pedig sarkon fordultam, és neki álltam szendvicset csinálni. A hűtőből elővettem a hozzávalókat, a szekrényből pedig a kenyeret, ezeket gyorsan össze dobtam, miután kész lettem vele, leültem az asztalhoz, és elkezdtem nyugodtan falatozni belőle.
-Sam! Egyébként Jade mondta, hogy szakítottál a barátoddal...nagyon sajnálom, tényleg.-ült le mellém Mr. Ügyetlenke.
-Ne sajnáld, nem kell, nem a te hibád.-húztam egy erőltetett mosolyt az arcomra.
-Előttem igazán nem kell az erős lányt játszanod, aki mindent kibír. Te sem vagy kőből...vannak érzéseid.
-Lehet, hogy nem vagyok kőből, de erős maradok, megígértem már magamnak 3 évvel ezelőtt, hogy soha a büdös életben nem fogok többé sírni egy segg hülye állat miatt sem.-vontam vállat, majd betettem a tálat a mosogatóba.
-Ezt mégis, hogy érted?
-Justin. Kérlek ne haragudj, hogy ezt mondom, de pont nem egy idegennek fogom elmondani, hogy mik történtek velem.-ültem vissza a szék(em)re.
-Tudod bennem megbízhatsz. Elmondhatsz bármit, meghallgatlak.-simogatta meg a vállam...olyan ismerős nekem ez a mondat...az összes ezt mondja.
-Mondták már páran...
-Kérlek! Segíteni szeretnék...
-Legyen...-egyeztem bele végül.-Ömm...kezdjük a legelején. Tehát...születésemkor anyukám...meghalt. Körülbelül 2 hónapot töltöttem a kórházban, koraszülött osztályon. Miután kiengedtek, apám feltételezem azért, mert ki nem állhatott, mert, hogy én megöltem anyámat, beadott egy itteni árvaházba. Folyamatosan csúfoltak, és vertek, kinevettek. Nem voltak barátaim...mindenki kiközösített. Borzalmas volt. Aztán Jade is bekerült, össze barátkoztam vele, na meg persze George-al, és ott volt Harry is, aki miatt az egész rosszabb lett. 15 éves lehettem amikor teljesen máshogy kezdtem hozzá viszonyulni, csak még akkor nem tudtam, hogy hogyan. Végül is ő egy évvel idősebb volt nálam...a lényeg...örökbe fogadták és össze törtem. Nem az esett rosszul, hogy elment, örültem neki, hogy legalább neki lehet családja...hanem az, hogy szó nélkül, köszönés nélkül ment el. Akkor összetört bennem minden. Rossz társaságba keveredtem, ott megismertem Nathan-t akivel össze jöttem, és az egyik barátja beajánlott abba a kávézóba ahol most is dolgozom...a többit pedig már feltételezem tudod. Tömören ennyi lenne.
-Nem valami fényes sztori...-vakarta meg a fejét.
-Hát nem....
-Figyelj, ha bármiben segíthetek, szólj nyugodtan! És igazán nem kell bánkódnod azok miatt a bunkók miatt...elég idióták, hogy elengedtek. Nem hiszem, hogy tudják mit veszítettek...-kacsintott, majd megsimogatta a fejem tetejét, és kiment a konyhából, ezzel egyedül maradtam a gondolataim között.
Elég rossz kedvem volt, de így sokkal, de sokkal rosszabb lett. Amikor a múltamról kell beszélnem, teljesen kifordulok magamból. Alapvetően egy erős egyéniség vagyok, viszont érdekelnek mások véleményei. Akkor amikor a múltbéli életemről kell beszámolót tartanom, elgyengülök...mintha nem is én lennék.
Sóhajtottam, majd felálltam a székről és a nappaliba sétáltam. Ott leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, és kb. mint egy agyhalott zombi, bámultam a színes képeket. Semmi érdekes nem ment benne csupán főzős műsorok, televíziós vásárlás. Vagyis sok olyan műsor, ami engem nem érdekel. Kapcsolgattam a csatornák között, végül úgy döntöttem, hogy a zenecsatornán hagyom. Lement egy csomó unalmas szám, mire egy normális zenét is beadtak. ( http://www.youtube.com/watch?v=NlmezywdxPI )
Imádom Eminem zenéit. Amikor rossz kedvem volt, vagy elegem volt mindenből, esetleg ott tartottam, hogy leszarok mindent és mindenkit, régebben is folyamatosan őt hallgattam. Ennyiben nem változtam.
Miután vége lett a zenének, Jade szó szerint beesett az ajtón. Lihegve hozzám vágott egy 'Jó reggelt Sam!' köszöntést és felrohant a lépcsőn, gondolom én tusolni, mert enyhén szólva úgy izzadt mint egy ló.
Nem kevesebb mint 15 perc után vissza rohant a nappaliba, új friss és üde önmagával.
-Mizu?-kérdezte.
-Mi lenne?
-Hát...feltételezem történt veled valami, míg futni voltam...vagy nem?
-Semmi....-vontam vállat.
-Nem látogatott meg senki?
-Senki. Mért kellett volna?
-Hát éppenséggel...ja.-vigyorgott.
-Mi csináltál?-akadtam ki. Biztosan bekevert valamit. Mindig ezt csinálja, csak egyszer nehogy megrugdossam...:D
-Semmit. Ilyennek ismersz te engem?
-Igen, pontosan ilyennek.
-Mikor szóltam bele utoljára az életedbe?-röhögött.
-Gondolom, ma.-vágtam fancsali képet. Engem nem ver át.-Jade ne játssz az idegeimmel! Mondjad elfele! Kihez van köze? Kivel hozol össze már megint?
-Aj jó, megfogtál. De akkor sem mondom el. Ha ma nem jött, hétfőn meglátod.
-Jó. Váltsunk témát...
-Ilyen könnyen feladod? Nem jellemző rád...-nevetett. Igen...ő mindig, minden lehetséges helyzetben röhög. Fura szokása. Mondjuk ő sem valami normális...
-Igen, feladom. Úgy sem mondod el. Szar kedvem van. Nem érdekel.
-De hát én még vitázni...-nem tudta befejezni a mondandóját, mert épp a közepén csengettek. Elkezdtünk veszekedni, hogy ki nyisson ajtót, de hiába próbálkozott. Én nyertem. Mindig én nyerek. Jade dühösen, körülbelül olyan fejjel, mint akit kínoznak, elindult az ajtó felé, majd unottan kinyitotta. Láthatóan még a düh is lefagyott a képéről meglepettségében. Majd hirtelen a semmiből ledöbbent arca rák vörös lett, kiment az ajtón és bezárta maga után. Nem tudom mi történhetett...gondolom nem valami szipi-szupi dolog.

-Jade szemszöge.-

Mint mindig most is vitáztunk egy kicsit az ajtónyitáson, de szokványos módon Sam kerekedett felül, ergo: rám maradt a hívatlan vendég betessékelése.
Besértődött, egy kis idegességgel fűzerezett arccal indultam meg az ajtó felé. Nem voltam megsértődve, csak szeretem a "mindenen kiakadok libát" játszani. Vicces, még engem is szórakoztat. Ahhoz képest, hogy reumás csigaként haladtam, sikerült oda érnem, és unott fejjel kinyitottam az engem, és a vendéget különválasztó "akadályt". Akit láttam...Nathan volt. Teljesen lefagytam, majd mikor már tudatosult bennem, hogy ez a féreg épp velem szemben áll, mérhetetlenül dühös lettem. A fejem szinte lángolt. Mégis, hogy képzeli, hogy megbántja a legjobb barátnőmet, megalázza, kitúrja az otthonából, és ezek után még ide meri tolni a képét? Nem tetszik ez a hozzáállás...nagyon nem.
Elhatároztam, hogy szó szerint vissza küldöm a jó édes anyjába, ezért kiléptem a meleg és biztonságot nyújtó házból, majd neki kezdtem Mr. Tökéletes szidásának. Mit ne mondjak, nagyon élveztem.
-Mit keresel itt te segg hülye barom? Mégis, hogy képzelted, hogy ide jössz? Nincs benned egy szemernyi kis együttérzés sem?-toltam el az ajtótól.
-Ide figyelj dagadt! Semmi közöd hozzá, hogy miért jöttem, ahhoz sincs, hogy kihez, szóval engedjél be, aztán végeztünk egymással.-lökött arrébb, de én útját álltam. Szidhat, ahogy csak akar, én ugyan nem engedem be ebbe a házba!
-Nem engedlek be. Hagyd békén Sam-et! Nem érdemled meg őt. Soha nem is érdemelted. Mindig csak kihasználtad, és azt hiszed, hogy ő majd ezek után megbocsát neked? Hol élsz te angyalka? Álomvilágban? Csak szólók ez itt a valóság. Nem kapsz meg mindent szőke herceg. Nyugodj bele!-nevettem szemrehányóan. Leszarom, hogy mit csinál velem, erős maradok. Már csak Sam miatt is. Nem hagyom cserben a testvéremet.
-Utoljára mondom el ribanc. Engedj be! Minden jogom megvan hozzá, hogy beszéljek vele. Ő az én barátnőm, a tulajdonom. Vágod? Semmi közöd az életünkhöz! Ő az enyém.-ordítozott. Tulajdon? Miről beszél ez a barom arc? Megkergült?
-Mi az, hogy a tiéd? Nem szeret! Megbántottad. Te hibád, nem az enyém. Hordd el magad Paprika Jancsi! Senki sem kíváncsi rád.-mosolyodtam el gúnyosan, és integetni kezdtem. Ő még mindig nem tágított. Állt ölbe tett kézzel és gondolkozott, majd megszólalt.
-Te akartad csicska paraszt. Rajtam ne múljon...szórakozhatunk itt az ajtóban egy darabig. De úgy is beszélek vele. Nem veheted el! Hozzám tartozik, szeret engem. Törődj a magad dolgával!
-Ez az én dolgom. És ne merd még egyszer a tulajdonodnak nevezni! Míg megbasztál 1000-t, inkább törődtél volna vele! Késő bánat.-kuncogtam az orrom alatt amire már nem válaszolt. Reflex szerűen pofon vágott. A keze nagyot csattan az arcomon. Feltételezem, hogy fehér bőröm a hirtelen ütéstől pirosra színeződött. Be telt a pohár. Ez a pöcs engem ne ütögessen! Kicsoda ő? Egy SENKI.
-Na jól van kis kuvasz...utoljára mondom el. Húzzál el, vagy hívom a zsarukat. Nem viccelek. Takarodjál!-kiabáltam, mire ő egy ördögi mosollyal válaszolt, gondolom azért, hogy jelezze, nem megy ő innen sehova. Már épp szóltam volna a következőt, amikor arra lettem figyelmes, hogy nyitódik az ajtó.
-Mi a szent szart ordítozol Jade?-jött ki idegesen Sam...