Harmadik rész.

Helló emberkék!:DD Helyzet a következő: van 130 oldalmegjelenítésem, köszönöm szépen.:) Ezen kívül hamarabb hoztam a részt vasárnapnál.
Elnézést amiért ilyen rövid lett, valahogy most nem volt ihletem, de meg írtam, hogy a másikat, amire már van ötletem el tudjam kezdeni írni...fura, tudom.:D Nekem nem csak a hosszával, hanem a tartalmával is vannak bajaim, ennek okát már az előbb megindokoltam. Következő fejezet: legkésőbb jövő hét vasárnap, a szokásos módon, de lehet, hogy kicsivel hamarabb hozom, ez a tanulnivalótól, illetve az időmtől függ. Na, de nem dumálok annyit, itt a rész.:) *elnézést a csúnya szavakért ;)*

-Három évvel később.-

Erőm már egyáltalán nincsen...nem kell sok és össze esem. Haza felé tartok a munkából. Egy kis kávézóban dolgozom, kereken 2 hete. Nem nagy cucc, általában nem fáradok el ennyire, csak hát ma nem igazán volt időm enni, így hát kiürültek a tartalékaim. Ugyebár 2 hete, október 2.-án betöltöttem a 18-t és szabály szerűen kivágtak az árvaházból. Az utolsó mondatuk ennyi volt: "Adományt, régi játékot, ruhát elfogadunk. Amennyiben segíteni szeretne az itt élő gyermekeken. Viszlát!"
Hát nem vettek könnyes búcsút tőlem, mondhatom. Viszont nem élek az utcán. Amint kikerültem neki álltam munkát keresni, és még az árvaházban találtam magamnak házat. Otthon nem vagyok egyedül. A barátommal bérlem...nem barát barát, hanem pasi..társ..izé na értitek. Fura és elég újszerű ez nekem...szoknom kell még.
Az utolsó lépések után megérkeztem a kis "szerelmi fészkemhez". Előkotortam a kulcsomat, majd kinyitottam az ajtót. Elég érdekes látvány fogadott. Egy lány és az én drága barátom a kanapén. Azért tök jó, hogy az előbb még annyira, de annyira szerettem, most pedig szinte meg tudnám fojtani.
Ledermedten álltam az ajtóban. Vártam a jó öreg "ez nem az aminek látszik" kifogást. Nathan látszólag erősen törte a fejét, hogy milyen hiper-szuper kifogással álljon elő, de neki sem jutott más az eszébe. Tipikus.
-Sam..kicsim..ez nem az aminek látszik!
-Nem? Mert én marhára úgy látom, hogy egy szőke ribanccal fetrengsz a kanapén. De ha nem ez, akkor magyarázd meg drágám, hogy mégis mi a fasz ez?-mutogattam idegesen.
-Hát..én...mi csak..
-Tudod mit?! Ne is folytasd inkább! Innentől kezdve nem lesz rám gondod, azt hozol ide, és azt dugsz agyon akit és amikor csak akarsz!-ezzel fogtam magam, felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobánkba, ahol megcéloztam a szekrényt. Fogtam amit tudtam, az összes ruhámat, és mindent bele gyömöszöltem egy táskába. Miután össze pakoltam vissza rohantam a nappaliba, és Nathan felé fordultam, aki épp próbálta felvenni a nadrágját.
-Gratulálok! Kibírtál mellettem 2 hetet. Folytassátok csak! Én már itt sem vagyok.-ezzel sarkon fordultam és kirohantam az utcára.
Remek. Most hová menjek? Nincs hol aludnom, mert ez a fasz ott digi dugi-zik azzal a ribanccal-gondoltam. Végül támadt egy ötletem. Talán Jade-nél meghúzhatom magam. Egy kis időt ki bírok ott náluk, aztán meg lesz ami lesz.
Ez az én formám. Reggel boldogan megyek dolgozni, szerelmesen, kidolgozom a lelkem és próbálom a legjobbat nyújtani. Mire haza érek mit látok? A pasim meg egy pláza picsa játszadozik a kanapémon. Most pedig mehetek a barátnőm nyakára, mert voltam olyan hülye, hogy ahelyett, hogy elküldtem volna azt a férget az apja faszára, eljöttem én. Kezdett már sötétedni, ennek hatására igencsak megszaporáztam a lépteimet. Nem szeretek sötétben sétálgatni egyedül...bármi megtörténhet.
Pár perc után megérkeztem Jade házához. Gondoltam, hogy biztos nem ő nyit majd ajtót, mert hát 3-an bérelnek egy házat, ő pedig elég lusta ahhoz, hogy a másikra sózza az ajtó nyitást. Becsengettem, és vártam.
Nem sokkal ezután ajtót nyitottak, mégpedig Jade egyik haverja...pontosan nem tudom a nevét, viszont ő is itt lakik, egy fiú, azt hiszem 20 éves, magas, barna hajú, barna színű a szeme...tipikus macsó csávó.
-Szia..ömm..Sam..ugye?-vonta fel a szemöldökét.
-Szia, igen én lennék. Te pedig...?
-Justin.-küldött felém egy mosolyt, mire én is erőltettem egyet az arcomra.
-Oh, hát nagyon örvendek Justin. Kérdés..Jade itthon tartózkodik?
-Igen, gyere csak be, mindjárt szólok neki.-erre már kiáltott is volna, de félbe szakítottam.
-Köszönöm, de nem szükséges, megoldom egyedül is.
-Hát rendben. Balra a második ajtó!
-Tudom..-nevettem. Szépen lassan fellépcsőztem, és az ajtója előtt megálltam, majd bekopogtam.
-Gyere!-hallottam meg a hangját bentről, mire magabiztosan benyitottam.
-Szia Jade barátosném.
-Mi a baj?-nézett rám lélekbe látóan...neki nem lehet hazudni.
-Hát...azt hiszem szakítottam Nathan-el és most nincs hol laknom...
-Hiszed? Szóval megcsalt, te pedig leordítottad? Ezt vehetjük szakításnak is, igen.
-Minek kérdezed meg, hogy mi bajom, ha pontosan tudod mi történt?
-Próbálok jó barátnő lenni. Tehát nincs hol laknod, és szeretnél itt maradni pár napra? Rendben, maradhatsz. Ennek én csak örülök.
-Uhh..köszönöm. Megmentettél.
-Jó, de most ülj le, és meséld el pontosan, hogy mi történt. Mindent tudni akarok.
-Hát hol is kezdjem...-ültem le mellé az ágyra.-Tehát...munkából mentem épp haza, benyitottam nagy nyugodtan, és megláttam azt a faszt egy ribanccal. Amint..na érted. Én kiakadtam, ő magyarázkodott, össze pakoltam és eljöttem.
-Konkrét...tudod pedig már kezdtem örülni, hogy túl léptél H...-itt félbe szakítottam.
-Kérlek szépen ne mond ki a nevét...így is a sírás határán állok...
-Figyelj! Én értem, hogy rosszul vagy tőle, azt is, hogy megbántott, de ezt le kell rendezni. Most!
-Jade. Te tényleg hülye vagy? Ő egy világsztár. Mi közemberek vagyunk. A világsztárok nem állanak szóba közemberekkel. Egyébként is..látni sem bírom. Nem akarok még csupán a létezéséről sem tudni. Az a korszak lezárult. Nem bolygatom a múltat.-vágtam komoly arcot.
-Valld be, hogy hiányzik! Tudom, hogy így érzel...és azt is, hogy te is neki. Csak nem meritek bevallani még magatoknak sem...hiszen te szerete...-itt megint félbeszakítottam.
-Az már elmúlt. Lezártam. Mért nem hagysz ezzel a témával?
-Jót akarok neked. Igaz, hogy ő most nagy arcokkal lóg, járt Taylor Swift-tel, de még mindig ugyan az az ember aki volt. Higgy nekem!
-Honnan veszed ezt?
-Tudom, hogy így van. Könyörgöm, ha találkozol vele, csak az én kedvemért, ne hordd el, beszéld meg vele...csak az én kedvemért. Ez nem tesz jót neked.
-3 év hosszú idő...-ezzel lezártam a témát. Nagyon nem volt kedvem RÓLA beszélni. Az életem így is elég szar, nem kell, hogy még ő is vissza jöjjön. Egyébként sem keresne. Ahogy Jade mondta, ő most nagy arcokkal lóg, épp ezért rám sem bagózna ha találkoznánk. Le merem fogadni, hogy meg sem ismerne.-Aludhatnánk? Sok volt nekem ez a mai nap...
-Persze! Menny zuhanyozz le, az majd jót tesz. Én addig lent tartom a többieket, hogy ne nyissanak rád.-itt elkezdett kotorászni a szekrényében.-Tessék egy törölköző.
-Köszönöm.-ezzel elvettem tőle, és megcéloztam a fürdőszobát..ami ha jól emlékszem a folyosó végén van, az utolsó szobában.

Lezuhanyoztam, vissza mentem a szobába, és a földön tábort vertem magamnak. Tisztára mint egy kirándulás, csak éppen nem megyek többé haza...