#Nemrész.:/

Hát sziasztok, mint a 'címből' is látszik, sajnálatos módon nem résszel érkeztem..
A helyzet az, hogy az elkövetkező héten sem hozok majd részt, mivel sok a dolgom:
1. Jövő héten a sulinkba látogatnak Angliából, Törökországból, Portugáliából és még ezen kívül azt hiszem 3 helyről diákok, akik holnap érkeznek M.o.-ra és pénteken mennek haza, ezért beszerveztek egy csomó programot amin részt kell venni, emellett tanulni is kell, így elég zsúfolt lesz a jövő hetem.
2. Beteges vagyok...fáj a fejem, a végtagjaim, és lázas vagyok, nem nagyon van erőm itt ülni a gép előtt és a szememet folyatni, holott az ágyban is fekhetnék.
3. Pénteken, azaz tegnap papírgyűjtés volt, azóta nagyon fáradt vagyok, 55 kilót toltam egy TALICSKÁBAN (:D) vagy többet, nem tudom, és nagyon kész vagyok, egész nap jártam a várost mint egy félkegyelmű és senki sem akart segíteni tolni azt a szar talicskát, le is vagyok amortizálva miatta.
4. Ötletem nincsen, próbálok a legjobb tudásom szerint írni részt, de nekem sehogy sem tetszik amit írok, ezért mindig kitörlöm amit írok és újrakezdem, így nem igazán tudok kész lenni határidőre. (Ezért is hagytam abba az előző blogomat, szerintem nem írok elég jól...)
Tudom, hogy ez mind csak kifogás, de 7.-s vagyok a hét első 3 napján 6-7 óráim vannak, ami nekem elég szokatlan és ehhez kell időzítenem mindent...alig van időm, és most még beteg is vagyok +a választós németóráimra is tanulnom kell...egyszerűen ez sok nekem. De ígérem, hogy jövő héten vasárnap (!!) egy extra hosszú részt hozok az elmaradásom miatt. Addig is itt az örök kedvenc zeném, amit ha szeretnétek egész héten hallgathattok, rátok bízom a dolgot :DD
http://www.youtube.com/watch?v=bGWvnBt2PP4

Megértéseteket köszönöm, és ne feledjétek JÖVŐ HÉTEN VASÁRNAP EXTRA HOSSZÚ RÉSZT HOZOK!!
Jó hétvégét!♥

Első rész.

Sziasztok! Itt is vagyok, meghoztam a legelső részemet. Ami azt illeti nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid lett, mert lehetett volna hosszabb is csak nem volt időm írni, folyamatosan tanulok.:/ Próbáltam valamennyi 'izgalmasabb' részt is bele tenni, hogy ne legyen sablon az egész, nagyon remélem, hogy ezt sikerült összehoznom. Örülnék pár kominak is, hogy tudtomra adjátok, hogyan is tetszett.:) Akkor nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!:)

Levegőért kapkodva próbáltam felülni a padlón, fejemet az ajtó felé fordítottam és végignéztem, ahogy Greg átlépi a küszöböt és elhagyja a helyiséget. Miután megbizonyosodtam róla, hogy elment kezemmel megtámasztottam magam és a padlón lévő vérfoltot kezdtem tanulmányozni...annyit leszűrtem belőle, hogy nem kis mennyiségű volt. Nem volt kedvem tovább bámulni, így úgy döntöttem, hogy inkább felállok és valamivel feltörlöm a padlót, na meg persze megmosom az arcom, amin szintén nem kis mennyiségű alvadt vér díszelgett. Ha egy jól irányzott rúgást mérnek a hasadba ne lepődj meg ha elkezd a szádon keresztül ömleni kifelé a véred...hidd el tapasztaltam. Körbenéztem a szobámban és valami kapaszkodót kerestem ami segítségével fel tudnék tápászkodni. Végül-mivel hozzávetőlegesen az volt a legközelebb hozzám-az ágyamat választottam. Más választásom nem igazán volt és hát a célnak megfelel. Négykézláb, de sikeresen az ágyamhoz férkőztem és a matracba kapaszkodva kisebb-nagyobb sikerekkel felálltam. A hasam még mindig fájt, de nem igazán törődtem vele, hiszen már megszoktam. Ez nálam szinte mindennapos. Bicegve az ajtómhoz lépkedtem és résnyire kinyitottam azt. Óvatosan kidugtam a fejem és körülnéztem. Sehol senki...akkor induljunk. Lábam a folyosó végén lévő mosdó felé vitt. Kis idő múlva oda is értem, és hála istennek senki sem vett észre út közben. Beérve nekiálltam törülközőt keresni, amit meg is találtam az egyik szekrényben. Az anyagot a csap alá tartottam, majd mikor már kellő mennyiségű vizet szívott fel, kicsavartam és félretettem. Kezem megvizeztem és lemostam az arcom, amit meg is töröltem, majd kezembe vettem a vizes törülközőt és vissza indultam a szobámba. A vissza utat is megúsztam mivel a folyosón már senki nem volt, ebből leszűrtem, hogy valószínűleg mindenki alszik, csak Greg tett egy kis kitérőt hozzám, hogy levezesse rajtam a dühét, és ordibáljon velem azért, mert, hogy én megöltem az anyámat meg stb...pedig én nem tehetek róla! Nem tehetek róla, hogy megszülettem...ez így volt megírva...és ahelyett, hogy elfogadnák, minden egyes nap az orrom alá dörgölik, úgy mintha én nem tudnám és ilyenkor cseszik el a kedvem baromira.
Bezártam az ajtóm és neki álltam eltüntetni a "nyomokat". Az az érdekes, hogy a nevelők soha nincsenek a közelben ha valami bajom van, és ha elmondom, hogy bántottak/megvertek mindig hülyének néznek, pedig én igen is igazat mondok, minden egyes alkalommal, de ők basznak nekem hinni...gyűlölöm ezt a helyet. Az a dohos szag, a rossz indulatú emberek, a nemtörődés, az a hihetetlenül gusztustalan emberekhez viszonyulás ami itt van, mind-mind abban erősítenek meg, hogy várjam a 18. születésnapomat és, hogy ha kikerültem innen soha ne jöjjek vissza...de az még 3 év...fogalmam sincs, hogy fogom kibírni, de semmi képen sem mutathatom gyengének magam, mert akkor csak még jobban összetörnének lelkileg, és bántanának testileg. A vérfoltot sikerült eltüntetnem, de nem volt kedvem még egyszer vissza menni a mosdóba, így csak összehajtottam a véres-vizes törlőkendőt és letettem az ágyam mellé, azzal az ürüggyel, hogy holnap úgy sem megyek be fejlesztő órára a kék-zöld foltjaim miatt, és majd lesz időm arra, hogy kimossam. Ezek után megcsináltam az ágyam és óvatosan befeküdtem. Az oldalam súrlódott az ágy lepedőjével, aminek hatására felszisszentem, de más különösebb dolgot ez sem váltott ki belőlem, mert mint már mondtam megszoktam az érzést. Az utolsó emlékem, hogy lehunyom a szemem, ebből feltételezem, hogy sikerült elaludnom.

*Másnap reggel.*

Pontban 5 kor keltem a szokványos módon. Felültem az ágyon és megdörzsöltem a szemem. A hasam még mindig baromira fáj, és azt hiszem a lábam is megzúzódott, de hát a szokás hatalma mindenkiben ott van. Ezt úgy értem, hogy Greg mindig a hasam üti és a lábam környékébe rúg, míg mások az arcomat ütik, vagy a kezemet csavarják ki. Ilyenkor keletkeznek a brutálisan nagy lila foltok és természetesen folyik a vérem, ami ki nem maradhat. Volt már, hogy eltört valamim, ilyen esetekben kénytelen vagyok kórházba menni, de szerencsére az ilyen incidensek nagyon ritkák. Hogy mért kelek ilyen korán? Mert korán reggel senki nem járkál a folyosókon így nyugodtan tusolhatok, illetve elvégezhetem a reggeli teendőimet, vagy ha előző este verésen estem át-mint most-elláthatom a sebeimet, beköthetem őket, stb. Óvatosan kidugtam a lábam a takaró alól, és nem épp mindennapi látvány tárult elém: a combom külső oldalán hatalmas, és ritka ronda lila folt terült el. Gyengéden megtapogattam az elszíneződött területet, így azt is megállapítottam, hogy minimálisan megdagadt. Felsóhajtottam, majd felhúztam a pólóm, ezzel láthatóvá téve a hasamat amin szintén volt egy lila folt, de ez már nem volt akkora méretű mint az előző. A pólóm vissza húztam, majd megkapaszkodtam az ágyamban és feltoltam magam, így nem éppen stabilan, de sikerült megállnom a lábamon. Az ágyam mellől felvettem a véres törülközőt és az ágyra dobtam. A szekrényhez bicegtem és kinyitottam az ajtaját ezzel pedig elém tárult a ruhatáram ami 5 farmerből, 6 pólóból, és ugyan ennyi pulóverből áll. Ezen kívül van 2 pár tornacipőm, és ezzel be is zárul a kör. A felsorolt ruhadarabokból kivettem egyet-egyet fajtánként, majd vissza mentem a véres törlőrongyért és a ruhaanyagok kíséretében kiviharzottam az ajtón, már amennyire tudtam, és a mosdó felé vettem az irányt. A helységbe érve beáztattam a törülközőt, majd neki álltam tisztálkodni. Megnyitottam a csapot és beálltam alá. A víz kissé csípte a sebeimet, ennek hatására felszisszentem, majd gyorsan megmosakodtam, és nem is időztem tovább, "kipattantam" a zuhany alól. Elvettem egy törülközőt a fogasról és megtöröltem magam. A hajamra csavartam még egy ugyan ilyen anyagot és neki láttam öltözni. A nadrágot csiga lassúsággal húztam fel magamra, hogy még csak véletlenül se sértse meg a sérülésemet, a többi ruhadarab felvétele már valamivel könnyebben ment. Ezek után megtöröltem a hajamat és a csuklómon lévő hajgumival kontyba kötöttem. Nem szoktam szárítani, mert hát felesleges, hiszen magától is megszárad, na meg pénzem sincs ilyen eszközökre, vagy mik ezek. Nem vagyok valami otthonos a sminkelés és a pipere dolgok világában, de valahogy nem is hiányzik az életemből, hogy minden szart felkenjek az arcomra és ezzel töltsem az időt, mert hát aki szép az smink nélkül is szép, aki meg nem az sminkkel sem lesz az...szóval az én részemről felesleges lenne a smink úgy is ronda lennék, de ez van. Miután mindennel elkészültem a helyére raktam a 2 törülközőt és a pizsamámmal a kezemben vissza indultam a nem éppen királyi birodalmamba. Valahogyan sikerült elvánszorognom az ajtóig, de ott megálltam, mivel hangokat hallottam bentről. Kis gondolkozás után úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, én benyitok...annál rosszabb úgy sem lehet mint tegnap este volt. Egy mozdulattal kivágtam az ajtót, és már épp mondtam volna, hogy 'mi folyik itt?!' mikor észre vettem, hogy csak Harry ül az ágyamon és valami videót nézeget a telefonján, azon röhög. Sóhajtottam egyet, hiszen nagy kő esett le a szívemről...Harry nem bántana, sőt! Legjobb haverom, egy ujjal sem érne hozzám, jobb ember mint azt első pillantásra gondolnád róla. Beléptem a szobába, majd nagy fordulatot vettem és bezártam magam után az ajtót. Lassan sétáltam befelé, próbáltam leplezni a bicegésemet...nem akarom, hogy tudjon róla, de eddig mindig rájött valamiből...látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Ez most sem történt másképp. Amint észre vette, hogy közelítek, rám emelte zöld szemeit és végig nézett rajtam. Mindig ezt csinálja. Miután megbizonyosodott róla, hogy én vagyok az, egy elégedett mosollyal az arcán tovább nézte a videót. Lehet, hogy mégsem jött rá, hogy mi történt tegnap este?! Remélem...nagyon remélem. Az ágyamhoz mentem és ráraktam a pizsamámat, majd le ültem mellé, azt remélve, hogy nem kérdez semmit, illetve nem jön rá a tegnapira...túl jól ismerem, hogy elmondjam neki, mi történt. Nem akarom, hogy bajba kerüljön, túlságosan fontos nekem...
-Mit nézel?-törtem meg a csendet, mire rám nézett, majd vissza a telefonra.-Nem válaszolsz? Mi van már megint?-emeltem tekintetemet a plafonra, majd vissza néztem rá, de se kép, se hang, mintha ott sem lennék.-Hahó Harry! Föld hívja Styles-t!!-legyeztem meg kezemet a szeme előtt, de továbbra sem válaszolt.-Mi bajod van Hazz? Mi rosszat tettem? Büntit kapok?-viccelődtem, mire félmosolyra húzta a száját, de még mindig nem szólt...fogalmam sincs, hogy mi baja van, de akkor minek jött az én szobámba? Néha egyáltalán nem értem a fiúkat...ebben a pillanatban olyan dolog történt amit gondolni sem mertem volna...Harry letette a telefont és szólásra nyitotta a száját!! Ezt is megéltem...HURRÁÁ.
-Megint megvertek? És ezt sem akartad velem közölni igaz?-emelte fel minimálisan a hangját.
-Honnan tudod?-suttogtam...
-Greg már korán reggel ezzel dicsekedett...azt hitted nem tudom meg? Mért kell titkolózni?
-Harry! Korán reggel van. Azt gondoltad, hogy azzal fogom kezdeni a napomat, hogy a veréseimről tartok neked élménybeszámolót? Ugyan kérlek...ez is csak egy a sok közül. Már meg sem érzem.-vontam meg a vállamat, és elfordultam tőle. Semmi kedvem vele veszekedni, főleg nem erről, a picsába is fogalma nincs róla, hogy én mit élek át. Ő komolyan azt hiszi, hogy olyan egyszerű erről beszélni? 8 éves korom óta folyamatos jelleggel bántanak, vernek és én tűröm...nem most tört össze bennem minden, nem ezen az egy verésen múlik az életem...már számtalanon átestem, és pontosan tudom, hogy ilyenkor mi a teendő, nem kell kioktatnia, megoldom egyedül is.
-Azt legalább elmondod, hogy hol van komolyabb sérülésed? Vagy már ehhez sincs közöm? Mert akkor kimegyek...-hisztériázott, mire megforgattam a szemeimet és választ adtam a kérdésére.
-A combom környékén és a hasamnál.-erre a pólómhoz nyúlt és elkezdte felfelé húzni.
-Nem nyúlka piszka!-ütöttem rá a kezére, mire elnevette magát és az órájára nézett.
-Na én léptem, még van pár elintézni valóm,-titokzatoskodott-majd délután felnézek..-jött oda hozzám és megölelt, de ügyelt arra, hogy a hasamhoz ne érjen, amiért nagyon hálás vagyok neki.
-Rendben.-motyogtam bele a hajába, mire eltolt magától és a szemembe nézett.
-Szeretlek!-mondta halál komolysággal, de nem bírta sokáig és elnevette magát...nem szeret...vagyis igen, de csak barátilag...az a lényeg, hogy én értettem.
-Én is téged cunci mókus.-nevettem, ezután lepacsiztunk és sietősen távozott. Nem tudom mi dolga lehet, de nem is érdekel, meg hát nem is tartozik rám, nem vagyok az anyja, hogy minden lépését figyeljem.
Miután Harry elment elkezdődött az unatkozás...semmi nem jutott eszembe amit csinálhatnék, így hát a fal bámulása mellett döntöttem. Érdekes, hogy amikor az ember unatkozik, mindent észrevesz, én például azt vettem észre, hogy a falon egy csomó lyuk (?) van...hurrá omlik a fal. Pár percet még ültem üres tekintettel és totál értelmetlen fejjel, de amikor hangokat hallottam a folyosón ez abba maradt. Az órámra néztem, ami 7:50-t mutatott, amiből arra következtettem, hogy mindenki indul az alsó emeletre, ahol az órák megtartására kerül majd sor, mert igen, taníttatásban is részesülünk. Hihetetlen dolog, hogy tanítanak minket, mert hát első ránézésre azt gondolnád, hogy ez egy nyomor tanya,-egyébként az is..-és még csak eszedbe sem jutna betenni ide a lábad, de a verésektől és a nemtörődöm emberektől eltekintve nem olyan rossz hely ez. Ha jobban bele gondolsz, van tető a fejed fölött, ingyen étkezel, tanítanak, és ha olyanjuk van még 'zsebpénzt' is osztanak, ami elég ritka, de megszokható ez a helyzet. Én így nőttem fel, és más körülményeket nem is nagyon ismerek, ezért nekem ez a 'normális', ha lehet így fogalmazni.

Bemutatkozás, tudnivalók a blogról, részekről.:)

Na tehát...most így a betekintés előtt elmondanám a fontosabb tudnivalókat.:
•a suli miatt hétvégente, illetve ihlet érkezéskor hozom a részeket. (minden hétvégén egyet!)
•a blog trágár szavakat is tartalmazni fog, ezért nem vállalok felelősséget.
•ha netalántán kapok 4-nél több komit, valamivel hamarabb érkezik rész, viszont ezt nem mondhatom biztosra, ha lesz időm és meg lesz a komment határ hamarabb érkezik a rész, ha nem kapok elég komit, netalántán egyet sem a rész hétvégei érkezésére lehet számítani.
•előfordulhat, hogy helyesírási hibám van, ezt természetesen megpróbálom korrigálni, de én sem vagyok tökéletes, vannak hibáim.
•oldalt már megtalálhatóak a FŐ szereplők, ez persze nem azt jelenti, hogy csak ez a három személy lesz fellelhető a részekben, időközben becsúsznak majd mellék szereplők, de a legfontosabbak oldalt vannak.
Körülbelül ennyi lenne ami nagyon fontos, ha időközben lesz valami változás, szólok.:)

Betekintés.:
Második blogomat kezdem, mivel az előzőt abba hagytam a suli miatt, de rá kellett jönnöm, hogy imádok írni és hát hiányzott is a blogolás, ezért egy teljesen új történetet indítok. Megpróbálok nem sablon sztorit írni, de aki blogol az tudja, hogy ez egyáltalán nem egyszerű, főleg nem tanulás mellett. Az elejét is megpróbálom valamivel izgalmasabbá tenni, azért remélem nem lesz nagyon borzasztó.:D

A történetem egy Samantha Hamilton nevű lányról szól majd, akinek az édesanyja bele halt a szülésbe, az apja pedig beadta egy árvaházba. Sokáig egy Harry nevű sráccal barátkozott, akivel elég jól alakult a kapcsolata, de őt örökbe fogadták, így Sam egyedül maradt. Innentől kezdve bántották, sőt verték is, de ő kiált magáért és erős maradt. A vele egy idős Jade Carter-el lettek barátok, aki mindig mellette állt, ám Sam rossz társaságba keveredik és ezáltal találkozik egy régi baráttal. Vajon sikerül kitörnie Sam-nek a nyomorból és utat törni a jobb élet felé? Ha követed a blogom részeit, minden kiderül.:)

Tehát ennyi lenne. Ahogy az előbb is írtam, ha a blog "előzetese" felkeltette az érdeklődésed, olvasd a részeket, és írd le, hogy tetszett. Építő kritikát is elfogadok majd.:) Én ennyi voltam most egy időre, de ha minden jól megy mához egy hétre már fenn lesz az első rész is.:*
by: Fanni. xx